Bíró Márton: Erköltsi keresztény oktatások különösön a fenyítő házakban raboskodóknak remélhető meg-jobbitásokra (Kolozsvár, 1819)-452

Ámbár nints márt az Isten állyan fzemb© a' nyomorult emberrel , avagy nintsenekó nékie ezer fele Árrnádáí*késben álvan mh% denkor parantsolattyára ? Akaró in . —így szóll nz egész termeszét — hogy elmen-, nyiink, ’s egybe ki gyomhiljmk a’károm- lóknak konkolyát '? akaródé — így fzóíl a föld, és én elnyelem okét. akaródé azt mondja a’ víz, és én elborítom okét. akaródé kérdi a’ tűz, és én elperfelem okét, akaródé — kiábályák a’ menkovek., és mi agyon sujtyuk éket, akaródé — orditnak a’ vad állatok , és mi egybe tépjük Őket, És hány, meghány légiókat álliühat illye- neket elé az Isten , mennyi embert —* mennyi betegséget ~ mennyi veszedelmet — mennyi Angyalt — mennyi ördö_ got? De ily nagy erőkre nints fziiksége a’ Mindenhatónak: nem juté eszetekbe > hogy a’ legapróbb legyekkel, bogarakkal megtudta győzni Egyiptomnak hatalmas Királyát ? Ugyan hogy lehet tehát nektek gyáva ember aniyira megvakulni, hogy az Isten ellen támadjatok káromlástokkal? fusson eszetekbe kérlek ! a’ mi mennyei Mesterünknek az Üdvözítő Jésusnak ama'

szép