Bíró Márton: Erköltsi keresztény oktatások különösön a fenyítő házakban raboskodóknak remélhető meg-jobbitásokra (Kolozsvár, 1819)-452

némelyek hamis gyönyörűségekkel béfzi- helve, de tettében igaz roízszakkal vól- tak megbélyegezve. A’ honnan némelyek szerent az egesz élet nem egyeb büntetésnél. Ha ezen igék nem tsak füleiteket, hanem fzivetekec-is meghatnák helybe hagynátok a’ mit mondok. Mi külömbb- ség vagyon abban ha o tömlotzben, vagy házatoknál ízenvedtek ? Ka ti fogságban vereseget ízenvedtek mások otthon hideg leiést, mások hagy mázt , ma fok kosz- vényt, ’s egyéb ezerfele betegségeket» Egyet a’ felesége kinoz, mást a’ gyerme ke. mást hamis baráttya. Ezt a’szegény Súg gyötri, amazt a’ gazdagság; ezt az orvosok vagdalyák* amazt a’ Tisztviselők nyaggattyák. Ezt nyakas szolgája, amazt dölyfös Ura keseríti: ezt a’sok kívánság, amazt a’ gyáva reménység, rnindeníket a’ félelem zaklattya. Hibáztok ha tsak az Ország vagy Vármegye házát képzelitek Szenvedő helynek, az egész világ íomletz,’ ’s minden ember benne rab: A’ gonoszo- kan a' törvény olyan mint az erőszak: az igazakari az erőszak olyan mint a’ töt

^uny; Ha igazat akarunk mondani, mi*

dön‘