Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

zában is, mennél tudósabb valaki, annál töbí> titkokra bökkenik. Járullyunk tehát Jésus' thró- nusához ama huszonnégy vénekkel , kik Sz. János' Jelenése szerént, lábaihoz rakván koronád jókat , leborúlva imádják ezen örökké élőt. Mu* tassukbé mí-is néki értelmünk’, és hitünk’ ál- dozattyát. Kövessük Tamást, ki elejénten szintúgy nem akarta Jésus' feltámadását hinni mint mi : de szemlátomást meggyőződvén , monda nélti: Én istenem én Uram! Ezen hitünk* melly meggyőzé a’ világot , megigazít , és a' Jésus’ Országa birtokára juttat minket — Jésus feltámadása annak is bizonysága , hogy mi is feltámadunk.- 83 —

Ha feltámadunk-e valaha? Az emberi ész' tanakodásának tárgya volt ez elejétől fogva. A' léleknek testei egybekapcsoltatása belsőbb, hogy sem az ember magát egy könnyen mindég test nélkül gondolhassa ; s hogy azt méltán ne kívánhassa, hogy vele ismét valaha egy- gyesúlésbe jöjjön. Azért a’ test' feltámadását reméllették Tudósok a’legrégiebb időtől fogva. A’ külömbféíe természetieknek szembetűnő ú- jonnan életben megjelenésűk által , kivált ama alávaló hernyónak valtozódása által, melly ha bár holtnak látszik is egy ideig lenni , szebb megifjúlt ábrázatban eleveníttetik ismét fel * és ama nyilván való tapasztalás által , hogy a’ rothadás uttyain ismét új életbe öltözhetni : igen hihetővé lett ezen reménységök. Nagy nyomadékot adott arra az emberi észnekaz Isten’ fedhetetlen igassága is- Hogyhogy’? Ezen, lelki jóságban annyi, és olly jeles részt vett test, méltó jutalom nélkül hagyattassék-e ö- xökre? Eme tökélietes, e’ remek, ezen Isteni

6 *