Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

munkái kezetekben forognak, előadták azokat, és pedig olly nemes együgyűséggel, melly az igazság' legszembetűnőbb jegye , 's melly jobban meghattya a’ ti érzékeny szíveiteket minden én beszédemnél. Ha Jésushoz viseltető szerétéiből, és tiszteletből tartós figyelemmel vis- gállyuk ama kisebségeket, kínoztatásokat, ha- lál-verőtékezést, mellyeket őneki ez élete’ u- tolsó napján szenvedni kellett,bizonnyára köny- belábbad szemünk , szánakádásra ’s konyörü- letességre gerjed szívünk. Elgondolván , hogy mindezeket mi érettünk is szenvedte , hogy mi is forogtunk Megváltónk’ eszében akkor , mikor a’ keresztfán kibocsátá lelkét —ah! ha minden emberi érzékenységből kinem vetkőztünk, ezt elgondolván, a’ legérdeklöbb indulatra szükség fakadnunk.

Azonban az Anyaszentegyháznak nem czél- lya, AA! hogy haldokló Üdvözítőtökön könnyeket potyogtasson veletek; ez hiúság, ’s e' mai naphoz illetlenség volna.Ha hitteltekéntyük, akármelly fájdalmasok, ’s kínosok voltak is Jésus’ utolsó órái, de a’ gyötrelemnek és diadalomnak, a’ Jésus diadalma és mi gyözedel- münk’ idöponttya voltak azok' egyszersmind. Miért hívott tehát az Anyaszentegyház, ezen Istenijegyes , kínos szenvedésinek szemléltetésére öszve bennünket? Miért terjeszti élőnkbe e' szomorú jelenetet ? Nem hogy könnyeket fa- csarjon-ki híveinek szemeiből — ezeket ő mi tőlünk nem kívánnya —- hanem hogy Isteni Mesterünk’ kínszenvedésinek szemléltetéséből, olly igazi bölcseségre szert tetessen velünk, olly gondolkodásra bírjon bennünket, melly- 21 él fogva az ö mai gyözedelme a’ mienk is legyen , s az ö diadalmában részesúllyünk mi 8 örökre. Úgy vagyon AA ! Jésus mainap a’