Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

Pál Apostol által : „Valaki méltatlanul eszi e* „kenyeret, és iszsza e’ vért, kárhozatot eszik „magának , megnem külömböztetvén az Ur’ „testét“ (Kór. 11, 29.) Kárhozat tehát nyilván, a’ méltatlanul áldozónak utolsó büntetése. So- hol—soha illy szörnyű, illy nyilvánvaló büntetést nem hirdetett sz. Pál mint ez egyszer.

.— Tehát áldozván ,. — melly megfontolásra méltó környűlállás! vagy a’ mi Üdvözítőnket, vagy ItélŐbíránkat; életünket vagy halálunkat, veszszük magunkhoz; tehát ha másokat ama’ nagy könyvbe följegyzett gonoszkodás- sok, a’ nyomorgatott ártatlanok , a' kesergetett árvák és özvegyek, az éhen szomjan hagyott szegények, fognak vádolni: minket, méltatlanul áldozókat, egy elárult Kristus, egy halálra vitt test és vér fog bévádolni; az ö megta- podott szeretete lesz vádunk, az ő ártatlansága lesz a’ tanúnk , és Isteni méltósága lesz végre elkárhoztatónk ! — — Istenem ! miért nem száradt-el előbb az én kezem , hogy sem én azt vagy magamnak vagy más híveknek méltatlanul nyújtottam ! Miért nem akadt-fenn legalább karom a’ levegőben , mint Abrahámé, az igazságtalan áldozat előtt ! — A' kéntelen- ség , szolgálattokravaló kötelesség , és a’ti hozzátok viseltető bizodalom visz minket Papokat arra; s talám szabadságot is ád azt mondani, a’ mit a’ Zsidó Papok mondottak dudásnak: Te lássad! méltatlanul áldozó! lám, ha a’ Pap tilalmaz valamelly gyónásodra az áldozattól , zúgolódol ; úgy tekénted etet mint ellenségedet , holott talán legjobb barátod. Mivel nem akar tégedet ezen drága test-és vérértvaló számadásra kitenni: Te lássad! méltatlanul áldozó T e 1 á s s a d !- 55 -