Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

hátsággal fogadja a’ hamis barátot: „Barátom + úgymond, mire jöttél 'S o megnem illetődik se e’ szelíd hang, se eme imádság' helye, se Mesterének tekéntete által , hanem általadja őtet ellenséginek kezeibe. Nem szörnyű szemtelenség-e ez Judástól ?

Ennek szemtelenségéhez hasonló a'méltatlan áldozóé is. Hozzánk végnélkülvaló szereteté- nek záloga az , hogy tulajdon testét és vérét rendelte az oltári szentségben táplálásunkra. A’ mi tiszteletünk ellenben abban áll, ha értelmünket alája vettyük rendelésének; és szeretetünk’ jele az, ha abban mint lelkünk’ eledelében, híven részesülünk. Tehát mit kell tartanunk azokról, kik ezen mélységes titkot becstelenséggel és képmutatással gyakorollyák?

— Midőn a' Bűnös az Oltár’zsámolyánál megjelenik mintegy azért, hogy Rristus’parancso- lattyát telyesittse ; részt vegyen ezen szeretete’ zálogából; megemlékezzék szenvedése’éjszakájáról, és kereszt-halálának érdemeit magára á- raszsza ; —- mintegy azért mondám; — valóban pedig csupán azért: hogy vagy hivatalbeli kötelességét kielégítse , vagy a’ szokáshoz, és időhöz alkalmaztassa magát, és hitetlenségét színíttse ; nem egy szörnyű szemtelenség-e ez?

— Midőn a'nyelv, melly tisztátalan a'káromkodás’ szennyétől, és magán viseli a’ Szentek- szentyét; azon torok, melly tartózkodás nélkül neki vásúlt a’ részegeskedésnek , és most az élet’kenyerét és italát nyeli le ; azon mely, melly most is borzonkodik a’ boszúra, ha a’ szemek egy ellenevétettre fordulnak: akkor a’ szent Ostyának drága kertében megszóllamlik O: „Barátom! mondván, mire jöttél ?‘fc De hiába : nem forrázza-le őtet se azon sz. hely , Se e’ szelíd hang , se kegyes tekéntete az ártatlan- 4» -