Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

fcozik ,,Örömmel merítetek vizeket az Üdvözí- ,,tőnek kúttyábóL“'

Nincs egyben alkalmatosabb és hathatósabb erősség a’ viszszaesés ellen, (bátran merem mondani , vajha illendőképp' ki is fejezhetném') a' Gyóntatő-Atya hivatalinál is : midőn lelkünk-esméretét és magunkat szabadakaratból azon hatalma alá vettyük, mellyel fel- ruházztatott az Istentől térítésünkre , és igazgatásunkra. Valóban: mit nem tehetSz.! egy jó lelkű Pásztor üdvösségünk’ előmozdítására, ha eltökéllyük magunkat az ő halgatására, és reá bízzuk a’ vezérlést és utasítást? Világ’ fiai lévén : minénm szövetségeket nem hagyattat- cd velünk? Miről nem mondat-le ? 's melly társaságoktól nem idegenít-el ? A’ kívánságok clhatalmazván rajtunk: hány gyűlölködést irt- ki; hány boszúságot felejtet-el ; hány békűlést szerez? mellyeken más valaki haszontalanul iparkodik vala. Hányszor történik : hogy az igazságtalanságot megszünteti; a’kárt kipótol- tattya; az uzsoráskodásról lemondat velünk, ’s az idegen jóság’ helyre állítására bír minket?! mellyeknek eddig megtörhetetlen nya- kassággal ellent állottunk; — ha mondom, buzgóságokra hagyván magunkat, józan szófogadással helyt adnnk szavoknak. S mi cse- lekszi mindezeket? azon igazgatás’ malasztya , mellyet az Isten osztott szolgáinak minden hívek kormányozására. Mert éppen azon hivatal , melly őket eddigvaló állapotunkra nézve a’ Gyóntatószékben Bírónkká teszi , az teszi ezentúl őket Pásztóiunkká, útmutatóinkká , tanítóinkká és orvosinkká; Orvosinkká mondám, hogy ép és egésséges állapotra segíttsenek; útmutatóinkká: hogy az üdvösséges utat kimutassák ; tanítóinkká , és Pásztorunkká ; hogy