Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

26

átallyuk felfedezni minden gyengeségünket, csinnyainkat, alávalóságunhat, képmutatásun- kat, mellyek csak szívünket elfoglalták , ’s lelki esméretünket terhellik ; nem átallyuk tőle mind azt meghalgatni, valamit üdvössségünk eránt való buzgósága sugall neki; mind azon elégtételt magunkra válalni , mellyetó igazságosnak tart ; 's azon sinor mértékhez szabni magunkat, meUyet ö üdvösségesnek ítél lenni. Egy illy magát megalázódónak nem ád e elégséges malasztot az Isten a’ megtérésre? „Az Isten az alázatosoknak malasztot ád‘k sz. Jakab tanúsága szerént (/j, 6^)

Ebből ált-láttyátok , AA ! melly igen hibáznak azok, kik a’ Gyónástól idegenkednek szemérmetességból, kik magok’ szégyenletéböl nem akarnak meggyónni. Ezek nyilván csalatkoznak : kerülvén azt, a’ mi a* Gyónásban hasznos, és érdemes. A’ szemérem, és szégyen magunk megalázásából ered, a' magunk megalázása pedig kiirtya bennünk a' bűnnek gyökerét, a’kevélységet. ,,Minden bűnnek kezdete a’ kevélség“ vallya az Isten lelke (Sirák lo, 1 óO A' szemérmet, és szégyentletevén kezdettünk rni gonoszok lenni ; a’ magunk megalázása által kezdünk mi bűnös voltunkból kifej- tödzni; akkor kezdünk jók lenni, ha kezdjük magunkat szégyenleni az Isten előtt. A' rendetlen és szerfelett való szemérem oktalan és artalmas tehát: mivel velünk bűneinket eltitkol- lattya; de a* rendszerént való helyes ésüdvos- séges : mive! az meg alázódásunkból szármozik , melly nélkül lehetetlen a’ megtérés.

Melly becsesnek szükség tehát ezen tekén- tetbol lenni a' Gyónásnak ! ; TJd vösségesen meg alázván mindet, megtérít; megtérítvén , meg is igazít egyszersmind. A’ büncs Publikánus