Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

semmi halandóval se történt : ez a’ mínn én méltán csudálkozom. — Tamás! te könnyen nem hivő Tamás! te tizenegy tanítványok* tanússágára se hirtelenkedő Tamás! látván szemeiddel, hogy a’ megholt Jésus nyolczadik nap ajtó hétévé jelemkmeg előtted $ hogy unszol , hogy botsásd tehát, mint kívántad, jelen nem létében , úl jaidat tagjai’ és oldala'fúrásába — — ezen vallásra fakadván: Én Istenem! énUram! Ha még-is megcsalatkoztál: valóban az egész világ előtt feddhetetlen vagy ! — —• Felmegy-e mennyekbe? Fontollyátokmeg ismét a’ külömbséget: nem ragadtatik tüzes szekéren mint Illés; hanem magától dicsőségesen emelkedik fel, 's időt hágy a’ Tanúknak tö- kélletes látására ; hem valamelly rejtek helyen, kevés bizonyságok , és esmérosök előtt, hanem egy hegyről, több mint ötszáz tanúknak láttára. Illést a’ mi illeti: ő benne mintegy lehetetlen volt a* megbotránkozás : Elizeus őtet mint valóságos embert tökélletesen esmérte : voltak ellenben, a’ mi Jésust illeti, annyi sereg között gyarlók, azomban még-is semmi tartalékot se tett az Isten a’ megcsalatkozhatás ellen; megjelentek ugyan körülöttük az Angyalok , de nem hogy a’ tévelgést elháríttsák, hanem hogy vég dicsőségét-is kinyilatkoztassák: ,,Ga!lileai férfiak ! mit állótok az égbe nézvén?” mondanak ők ; ez a’ Jésus , ki felvétetek tőletek az égbe, úgy jőel mint láttátok ötét égbe menni; erővel t. i. és méltósággal. Életénél«, dicsősége, mellynek soha párja nem vo.lt, ihol végre illy rendkívül való jelenéssel rekeszte- tékbé!

Ezen rendkívül való külső tulajdonságira nézve, mellyeket én csak futólag rajzolhattam itt le, a’ ti józan eszetekre hagyom a kihozást^