Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

megbüntetik azt, a’ mit a'Bűnös megvall, az isten megbocsáttya azt, a’ mit maga megvall; az Isten megszűri annak Bírája lenni , ki önnön magának Bírája! Bizonnyára szent, és ir- 'galmas intézet ! !

De, mondatok ti, nem az Istennek, hanem az embernek kell ám nekünk' bűneinket megvallanunk. Igen is az új frigyben ez az Istennek Kristus által kijelentett rendelése. Dicsőséges feltámadása utánn , meny bemeneteléhez készülvén, azon Isteni hatalmát, mellyel egykor az inaszakadtnak és útfélen álló vaknak , máskora’ városban lévő Bűnös aszszony- nak 's a' házasságtörésben kapottnak , bűnös létök’ megvallására nézve, bűneiket megbocsá- tá ; megnem szünteté, hanem választott szolgáival közié mondván: ,,Vegyétek a' sz. Lelket; valakiknek bűneiket megbocsáttyátok e’ földön, meglesznek bocsátva mennyekben; s valakiknek megtarttyátok e’ földön , meglesznek tartva mennyekben is“ (Ján. 20 , 2,3.) E' ezikkelyben megvan határozva az Isten' aka- rattya, hogy ezentúl Tanítványinak úgy bo- csáttya meg bűneiket, ha az egyházi szolgák által azoktól feloldoztatnak. E' végre szükség nekünk bűneinkről elüttök vallást tennünk : mert, mint hogy Ók se lelkünk’ állapottyát csalhatatlanul nem tudják, mint Kristus (Mát. 12 , 2,5.) se szívünk, és veséink rejtekit béliem hattyák mint az Isten (Jelen, a , 2Ó.) miképp élhetnének méltán és Istenesen bűn-megbocsátó vagy megtartó hatalmokkal?!

Ime AA ! e' tekéntetből kell felvennetek a' k. K* Anyaszenteggháztól parancsoltatott Gyónást. Az Istennek új testainentomi rendelése saerént bűneinket név és szám szerént megkell vallanunk egy embernek: igenis; de olly