Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

gasztal. Józan keresztények ! miért zúgolódtok méjf-is, vallyon, a’ viszontagságok ellen? Mit vesznek-el ugyan ezek tőletek , a’ mit nem szükség úgy-is előbb utóbb elvesztenetek? Mitől foszthatnakmeg azok titeket, a’mit az igaz bíró viszsza nem adhat, pedig századán-is , tinaktek? Miért irtóztok az Istentől nyújtott pohár’ megi- vásától ? íme minekutánna Jésus azt maga szent ajakihoz értette, elvesztette az minden keserűségét ,sőt kellemetessé-is vált annak íze; azólta a’ békességes tűrés eggy keresztény szivében örömöt, és erőt-is szokott cseppegtetni. Mit mit AA. ! nem hiszitek-e ezt nékem? Tehát higyétek az Apostoloknak : meg - veszősztet- vén sebekkel rakvák , nem mint meggyőzettet- tek kedvetlenül, hanem mint győzedelmesek vigadozva váltak-el ők a’ gy ülekezet’színétől(Ap. csel. 5. v. 41-) IHy erőt, gyönyörűséget szül bennetek-is az Isten' törvénnyé szerént való szenvedés. Ha alatomban való fájdalom - is vagyon, melly a’ világ szerencsésinek része, miért nem volna titkos gyönyörűség - is a'bé- kességesen tűrő keresztények' számára? Mi i- gazságunk van pedig ezen létünk legalsóbb grádicsán ama megháboríthatatlan örömökre, mellyek csak a’ testetlen és tiszta lelkeknek tulajdoni ; s mellyeket előbb ezen próba ü- dőnkben kell megérdemlenünk ? Vallyon e’világijó állapot - e a’ mi kirendeltetésünk ? Melly igen közel járhatunk már - is vándorlásunk1 ha- táráh oz? I 'S ha még olly soká tartanának - is a1 mi terhes napjaink , micsodák ezek az örökséghez képest! Eljő bizonyosan, eljő az az idő* midőn a1 kereszt, mellyet békével szenvedünk, meg dicsőit , és bétellyesedik rajtunk e1 csal