Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

jaiban, az Isten az élet’ könyvébe feljegyzett, ezen állapotomat elvesztvén , elvesztettem. A’ bűn’ szolgálattyára adván magunkat, elvesztettük minden érdemünket ; de lemondván arról, ismét viszszenyerjük azt; 's e’ felett még .az Urunk’ örömére, és az örök életre is szert teszünk. — Hlyen a’ mi veszedelmünk is. Tele az írás feddésekkel, és példákkal , hogy a’ megátolkodó bűnösöknek rósz szokott lenni végok, és azoknak , kik halogattyák a’ valóságos megtérésüket, hirtelen halál és kárhozat a’ sorsok. ’S azt taníttya minden józanság, hogy a’ betegnek megtérése is beteg, ’s a’ haldoklóé haldoklik. Gyakran csekélységért alávaló- ságért könnyeket öntözünk , nem tudván mi drága kincset vesztegetünk - el. Rövid köny- hullatásnak itt az a’ foganattya , a’ mi nincs ez élet utánn az örök szenvedésnek. Olly szívesen könnyezünk atyánknak és mieinknek halálán ; sírunk , súlyos nyavalyába vagy veszedelembe esvén is; kesergünk veszteségünkön, mellynek vagy az idő'viszontagsága , vagy emberek' gonoszága az okai ámbár kárunk már- helyre hozhatatlan. Ajándékozzunk nehány köny-cseppeket Lelkűnknek — a’ mi drága Lelkűnknek is. Könnyezzünk annak nyavalyáján , veszedelmén, halálán és szánszándékos veszteségén is. Szíves könnyeink azt cseleke- szik majd, hogy megmentyük , és felélesztyük azt; ’s vele egygyütt felélednek azon jussaink is, mellyeket közöltJésus örök dicsőségünkre. Amen.

~ 17 —

2

Egyházi Beszéd. //. Rész.