Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

Kérdezzétek tehát-meg szíveiteket, kinek szeretete uralkodik már most abban ? hogy’ és mennyire ? És azontúl megtudjátok , ha megtértetek-e vagy se , és mennyire. Míg a’ bűnnek és gonoszságnak szolgálattyában éltetek, ki uralkodott abban? Talán önnön magatok’ szeretete; 's meddig? Egészen az Isten’ megvetéséig. Most a’ bűnnek ellene mondván, ki uralkodik abban? Az Isten ? ’s meddig? Magatok megvetéséig-e ? kérdezzétek-meg. Ha azt vallhattya, a’ mit sz. Pál (Róm. 8 , 3p.) „Ki választhat-el minket a’ Rristus’ szeretetétöl? háborúság-e ? szorongatás-e ? éhség-e ? mezítelenség-e? veszedelem-c? fegyvere? Mind e- zekben gyozödelmesek vagyunk ; mert bizonyos vagyok , hogy se halál, se élet, se je- lenvalók, se következendők , se a’ magasság, se a’ mélység, se egyéb teremtett állat einem szakaszthat minket az Isten’ szeretetétöl“ Ha ezt vallhattya a ti szívetek is,úgy bizonyosak lehettök, hogy megtértetek, mint sz, Pál,

Ha azokat mivelitek , a’ miket Magdolna, úgy lesz valóságos a’ ti megtérésiek. Ohmelly felettébb más és kölömböző az Istennel való megbékúlés’ rendje, mintsem az emberekkel- valóé. Ez örökké lassú és késó; ’s mindenkor néműnémű hidegséget, sót szív’ idegenségét is hágy maga utánn. Az Isten ellenben készséggel fogad minket.Mihelyt megszűntünk bünösöklen- ni;mihelyt rósz hajlandóságinknak, mellyek tóié eltávoztattak , ellenek mondunk, tökélletes kedve telik mi bennünk ; ’s könyhullatásunk- ba , mellyet bűneink’ emlékezete facsar-ki szemeinkből, nagyobb kellemetességet elegyít, hogy sem a’ miilyent találtunk a’világnak rendetlen ürömiben , fáradságos múlatságiban , s minden hamis és tündér gyönyörtiségiben;