Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

tsátok , hogy azon Istenről szóllok én itt, hi világosságban lakozván , hogy a' setétségnek véget vetne, e'világra jött ; azon Istenről, ki kezdetben mint Ige vala az Istennél, 's mint valóságos Isten ; azután testé lón, ’s ügyefogyott természetünk’ minden gyarlóságit véghetetlen- sége' felségével egyesítette (Ján. l). — Melly drágának és becsűlbetetlennek kell annak lennie , mellynek' kedvéért ezen Isten, nem mondom valamit tesz , hanem annyittesz , hogy már többet majd nem is tehet ?! Wem is tehet , mondom : magatok áltfogjátok ezt látni, megfon tolván, melly készen, melly vígan , melly korán , melly sok terhek és kínok' ellenére fogott o üdvösségünk’ munkálásához. Oh emberek ! értsétek-meg ezekből, melly becses légyen a’ ti üdvösségtek az Istennél!!

Csudálatos dolog ! a’ mit a' nemzetek' Doktora , rövid , de ékes kifejezéssel nyilatkoztaik! ; előhozván ama titkos mennyei tanácsot, midőn vesztes ügyünk az Isteni bélátás előtt forgott,’s melly ben az Ige pártunkat fogta , és magát, kezesül ’s áldozatul ajánlá. ,,Epen égő áldozatokat nem kedvelted ; akkor mondék : ihol jövök“ , úgymond, Zsid. 10,3 Atyám! mivel semmi egyéb áldozat nem kellemetes: mert nem elégséges , hogy az emberi bún’ utálatosságát eltöröljye szined előtt; ihol Atyám! tekénts én reám, ki az idegen adósságot magamra vá- Jalom; tekénts én reám ; szabadon , akármelly feltételek alatt, fogadd-el kezességemet; tekénts én reám : semmi elégtétel alól kinem vonom magamat ; akár mibe tellyék bár azemberi nem váltsága. Atyám! tekénts én reám: akármikor, akar hogy’ rendeld viszszaszerzésem határit ; te magad szabd-ki futásom’ pállyáját. E- zefi üdvögségúnkrevaló készségéhez hasonló a’

— 90 —