Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

Ä' büszkeség’, tesíi gyönyörűség’, ’s nagyra- \ágyás1 indúiati teszik e’ békesség’ kerttyét szüntelen való háborúság’ piaczává. A’ szív’ büszkesége javallya minden leg csekélyebb kel­lemetlen szóra a’ boszszút, minden kissebség- re a’ perpatvart , 's minden meg-bántásra az üldözést. A’ feslett kívánság éleszti azon szél­vészt, melly olly sok lelkeket visz a' hajótörés­re ; melly az ártatlanságot felforgattya ; a’ hi­tes esküvések’ lánczát széllyel tépi; ’s a’váro­sokat, és országokat olly gyászos áldozatokkal pusztíttya, A’ rendetlen vágyódás ragadgya a’ Mesterembert a’ csalásra , a' parasztot az ál­nokságra , a‘ kalmárt hamis mértékre, a’ cse­lédeket hüségtelenségre; a’ Bírót hamis ítélet­re, a’tiszteket hitszegésre. Ez ád busszús fegy­vert a’fejedelmek’kezébe-is ; ez boríttya-el tűz­zel hason felét világunknak. Mit használ min­den világ’ békessége , ha e’ szüntelen való bé- kételenségünk’ magvát kinem írttya?! El-jött tehat fi. Jésus, hogy annak kútfejét megorvo­solja. Isten lévén, magát kiüresítette, szolgai ábrázatot vévén magára ; (Filipp. 2. v. 7.) ’s úgy hirdeti vala : ,, Tanullyatok tőlem, mivel sze­líd vagyok , és alázatos szivü: (Máté 11. v. 29.) hogy az emberi büszkeséget megtörje. Ama baromi indúlatot, melly mindennémű rendet­lenségre ragadja az embert; ’s melly már az Isteni szolgálat palástya alól hányta a’ fittyet; és mennél közönségesebb volt, annál keveseb­bé tartatott már veteknek, hogy meg orvosol- lya , szűz Anyától születtetett; egy olly szűz­től, ki legtisztább teremtmény volt. így ma. gasztalta-fel azon erkölcset, melly előbb a’ vi­lág előtt esméretlen volt, 's Izrael’ népénél gyalázatos-is. Eljött, hogy az Embernek ama —- 7° —

Next

/
Thumbnails
Contents