Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1
Tartalomjegyzék
bér. —Mit cselekeszik tehát Kristus? —EI jo; és mintegy újjonnan teremti a'világot, mondván : Légyen világosság! — és Ion. A’ hamis Isteneknek homlokaira metszi, hogy semmik; a’ bálványoknak, hogy kézimüvek, eltörőlhetet- len bötükkel. ’S mond: egy az Isten, egy a’ Ilit. (Márk. 11. v. 29.) Midőn ezek szerént a’világ’ setétségét elszélleszti , vissza szerzi azzal az Istennek elrablott dicsőségét. ,, Dicsőség az Istennek a’ magasságban ! “■ Szörnyűség és irtózás nélkül vissza nem te- kénthetni ugyan a'régiség’ Isteneire, bábán- nyaira,és azoknak sokaságára : de nem tudom amaz oktalan balgatagságok , nevetséges ábrá- zalatok , mellyeket tulajdonított Isteninek , ha még szörnyebbek , és ártalmasabbak nem voltak-e ? Az eltáhtorodott világ’ hajdani Isteneinek ábrázolásai és előadásai nem egyebek , hanem valóságos megszentségtelenítési ezen leg szentebb valóságnak. En semmiképp’ se vehetem szivemre, hogy ama fertelmességeket, és balgatagságokat, mellyekkel rakva van Isteni tudománnyok , Mithoíogiájok, csak szóval-is említtsem. A’ ki az embereket először arra bírta, hogy illy alávaló, mocskos, fertelmes, erkölcstelen szertartással tisztellyék azlsten’ szent nevét, annak , úgy tetszik vagy tébolodottnak , vagy az Istenség’ esküdtt ellenségének kell vaja lenni. Azon képzeteknek , mellyekkel az fog- lalatoskodtatta az emberi elmét , minden Isteni tiszteletet szükség vala kiölni. Hogy’ gerje- dezhetett volna valaki azoknak nagyra becsülésére, magasztalására , és dicsőítésére, kiket mindennemű költeményekkel, mocskokkal, undokíttatva szemlélt?! Igaz, hogy a’Bölcsek bélátták végtére ennek lehetetlenségét,hogy az Istenség eggy olly alá— 6\ —
