Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

dézte -volna csak józan elméjétől szivének egy- gyik csendes órájában: hát e’ természetet kirendelte olly szorosan az én szolgálatomra ?— ’S józan elmébe csak azt válaszolhatta volna : kell egy mindenható, véghetetlen bölcs, és jó elmének lenni, a ki e' természetet , az az mindeneket, a* mik vannak, az én hasznomra határozta. (Jób. 12. v. 7.—9.) De emberi nemünk’ érzékenységek alá vettetett kisded kora e' kérdés’ fejtését elhibázta. Valamint a’ gyermek a’ kálhának tulajdoníttya a' meleg szobát, mel- íyet a' tűz hevít; a’ posztónak a’ színeket, mellyeket játszanak a' napnak súgári : így emberi nemünk' kisded kora is minden hasznost az ö leg közelebb való eszkozinek tulajdonított; azokra szegezte íigyelmetességét; azért imádta, dicsőítette, tisztelte a' napot és holdot; a’ földet, és tüzet; az emberi jótévőjit, sót bar- mait-is. Önnön, 's lakhelyinek, ellenségit, és káborgatóit-is így kezdte félni , tisztelni, meg- istenesíteni. Talám mentségre méltó hibája volt volna ez akkori emberi nemzetünknek , ha a’ mi megesmértetett vala az Istenről , nyilván nem lett volna ő bennök , ’s azok által, a’ mik lőttek, nem láttatott, ’s nem estnél te* tett volna (Róni. l. v. 19.) : 's ha korosodó ál- lapottyában letévén e’ tévelygést , az igazságot megesmérte volna ; de álmélkodásra méltó vak* sággal átolkodott-meg balgatagságában. A'tu* dományokban leg előbb megvilágosodott E- gyiptus , és India népei nem külömben ehál- toztatták a'halhatatlan Istennek ditsősségét a’ halandó emberek', madarak', négy lábúak', és csúszómászók’ képeinek hasonlatosságéra* A' vak emberek rettegtek, és elterültek tulajdon munkájok előtt. A’ büszke Görög porba lapult azon bálvány előtt, mellyet polgártársa*