Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

maga sletetné ki-mondhatatlan kárhozatos ve< szedelmét-is. Ah! adjunk inkább hálát az Is- tennek ezen kegyes gondviseléséért. Ha e- zen Isteni világosság, nem derült volna fel, melly nyomorult emberek volnánk mi maina- piglan! Azok volnánk, a' mik voltak a’ régi pogányok, kikről mond Sz. Pál. ,, El-változ- ,,tatták a’ halhatatlan Istennek dicsőségét a’ „halandó embernek, madaraknak , négylábú- „ aknak, és csúszómászók' képe hasonlatossá- „ gára.“ Azok volnánk, a' mik a' pogányok, rakvák, úgy mond tovább, ,,minden hamis- „ sággal, gonoszsággal, paráznasággal, gyil- „ kossággal, és háborgással: szeretet nélkül va- ,,lók; irgalmatlanok; kikben meg jelenik az ,, Isten’ haragja mennyekből.“ (Rom. i.) Ha ma se veszhete-ki közülünk az erkölcstelenség’ magva, úgy akkor, mint hajdan, csuda lett volna egy valóságos erkölcsösre találni. *) INincs egyéb hátra: hanem hogy Isteni meste, rünk végső könyörgésével (Ján. 17.) felsóhaj., tsuk. ,, Szent Atyánk ! megjelentetted a’te ne- „ vedet az embereknek , — tarts meg minket „a* te nevedben! Amen.

— 59 -™*) Egregium, 3anctumque virum si cerno, ’|bimem-i bri hoc monstrum puero, vel miranti sub aratra piscibus inventis et faetae comparo mulae. Juv, Sat. 1,3.