Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

Szólly tehát velünk 6 Istenünk ! szólly hozzánk ; meg ne vesd kezednek alkotmánnyá; ne engedd, hogy a' kívánság, testiség, rósz példa ideis tova bánnyon vessen minket; ne engedd , hogy a’ setétség’ kebelében téve- legjünk kilátás nélkül: gyújtsdmeg, ’s lobogtasd fáklyádat lépésinknek igazgatására ! ! — ’S meily tündöklő fény környékez engem egyszerre ? — A' te fényed-e ez Uram ? Úgy va*» gyón: a’ te fényed!!

Az Isteni kijelentés meg-is lett nyilván. Ennek valóságát rövidség okáért nem vitatom

o O

én mind azon jelekkel, mellyekkel azt a'mindenható és véghetetlen bölcs Gondviselő bizo* nyossá tette; miilyenek a' külömbféle csudák, és jövendölések’ bétellyesedése ; azt se említem , hogy ezen Isteni kijelentés’ történetéről bizonyságot tesznek számos hiteles tanú k mun- kájikban , és a’ közönséges hagyományok , mellyeket ha hinni nem akarunk, úgy már semmi se lesz hiteles a' régiségből. Hanem olly egy következéssel hozom én ki, meilynek senki józan se mondhat ellene , hogy kegyes gondviselőnk voltaképp’ jelentett-is-ki Religiót számunkra. T. i. ha egyszerre egy oliy Religio tetszett-ki köztünk, meily tökéletességére nézve föllül múlta az akkorbéli minden esmé- reteket: azt nyilván nem szerezhette semmi gyarló emberi ész , hanem az Istennek kellett kijelentenie. Úgy vagyon pedig.

Oh Istenünk’ jóságos gondviselése ! az első embert e' világra hely hesztetvén , kijelentést tettél annak, a’ mennyire szükséges volt,boI- dogítására- Ezen jótévo kinyilatkosztatásod* fáklyájának fénnyé az emberek’elszaporodása-!