Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

Nyomorultak! a' gyámoltalanság - e feliát a’ ti részetek? A’ Filosofia az, mondanak a' mi bölcseink nagy szópompával, melly a’ szenvedőt e' világnak minden viszontagságifölé emeli, és fájdalmain győzedelmeskedtek; járúlJyatok hozzá halandók , az kiszáraszttya a’ ti könyveiteket, bégyógyíttya sebeiteket; Öntsétek csak ki kebelébe jajjaitokat, és vigasztalásra, elégedésre , találtok nála.— Távúi légyen , hogy én a’ vigasztalásnak ezen kutfor- rását egészen semmivé tegyem előttetek , de oh melly szűkén cseppegteti az az enyhítésnek balsamomát sebeitekre ! Ollyanoknak találom én azon1»Filosofusokat, kik szenvedéstek enyhítésével bíztatnak titeket, mintama’ vigasztalókat , kikkel Jobnak köze volt ; kikről eme jámbor és értelmes férjfiú azt vallya , hogy nagy szenvedésének láttára , néha egészen elnémúl- tak^, nem találván szavakat a’ beszédre ; hol pedig a’ csillagzatokon és puszta képzelődéseken futtatták elméjeket: néha pedig hamis vádolással állottak elő: nem lévén beszédjek- ben se erő, se igazság. Csak azt nyerte vígasz- talássokból, hogy bosszontásokkal még inkább nevelték szenvedését. Nem bocsátkozhatom én itt hoszszasan-bé szokott vígasztalássoknak vis- gálattyára; ezt az eggyet kérdem : ha olly hathatós a’ Filosofiának vigasztalása a’ Religyió nélkül is, honnét van tehát az, hogy eme észnek bajnoki, a’ szenvedés vagy üldözés reá jók nehezülvén , azontúl elhagyattatnak Filosofiá- joktól ; elterülnek szaporán terhök alatt; a’ lágy lelküek csak kevés üdéig se szokták kiái- lani a’ sarat: hanem pisztollal , vagy méreggel életök végére járván, mint meg annyi nyúl szívű vitézek az ellenség elől, elillantanak álló helyekből — —

, - 40 -