Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

pesztő emlékezete. — Pedig melly számos legjelesebb famíliáknak lett egy illy szerencsétlenség nem régiben is sorsok ! — IIIy világ sze- rencsétlene hol keressen magának vigasztalást, és enyhülést! A’ világnál-e? Úgy tetszik nem ok nélkül: hiszen annak szolgál vala, annak kebelében polgárkodott. Azonban : mennyetek csak szerencsétlenek , keressetek a’ világnál enyhülést; nyilván megszégyenültök, és kéntelenek lesztek Dávid’ panasszira fakadni: „nyomorúság epeszté az én szivemet, úgy mond, és vártam a’ ki egygyütt bánkódnék velem, és nem találtam (68 zs. v. 21.) De u- gyan csak a’ világhoz folyamodtok-e? Holott ezerszer nem is tanácsos, hogy a’ világ tudja bajotokat ; ne hogy ellenségitek tapsol- Jyanak, irigyeltek csúfot űzzenek belőletek; jó híretek, nevetek is csorbulást szenvedjen, kitudódván ínségetek. Ah! semmire se alkalmatlanabb a’ világ, mintsem a’ szerencsétlennek' elfogadására; csak eczetet szokott az a’ szenvedőnek sebére önteni, melly a’ fájdalmat csak neveli. Szerencsétlennek , és vétkesnek lenni nála mindegy. A’ szegény az ö ítélete szerént azért az, mert lomha ; a’ kárvallott édomtalansága miatt ollyan; a’nyavalyás csa- podárságának dijját fizeti. Leg fellyebb is puszta szánakodással útfélben hagygya a’ szerencsétlent ; ritka szerencsétlennek esik e' hiúvilágban gyámola; 's a’szenvedő erkölcsnek cinem végeztetett még az Ő méltó jutalma. Azért ki egyszer világ szerencsétlene , kéntelen ö a" kesergő Dávidnak panasszira fakadni: „Nyomorúság epeszté az én szivemet, úgymond , és vártam , a’ ki együtt bánkódnék ve- 1 orn , és nem volt, és a’ ki vigasztalna, ’s nem találtatott.“