Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

Iílyen eszköz végre a’ szokás is. A' természet lassanként megadja magát; akármelly természet idővel meggyőzetik, ha az ember megnem szűnik azt jóra hódítgatni, és a’ törvény alávetni. A' megunhatatlan munka, mind a' tehetséginket erősíti, mind félre tisztít minden akadályokat. A’ régi ember szintúgy le- hanyatlik a’ gyakor ostromlás alatt , mint a- kármelly vastag fa a’ többszeres fejszevágások alatt. A’ törvény, mellynek ösvénnyé elején- ten nehéz, a’ gyakorlás által tűrhető, a’ megszokás által végre könnyűvé, sőt kellemetessé is lészen. ’S e' szerént telyesedik - bé az Istennek ama vallása : „Vegyétek magatokra az én „igámat, mert az én igám kedves , és az én „terhem könnyű” (ott v. 33.)

Ezen jeles könnyebbségekre nézve, mel- lyekkel seinminémü törvény se dicsekedhetik, hol vannak azon terhek , mellyek elviselhetetlenné tennék az Isten’ törvénnyét? Hol vannak azon nehézségek, mellyek alatt boldogtalanok volnának a’ hív Keresztények ? Hol vannak azok az akadályok, mellyek elháríthatat- lanok volnának a’ mi Istenünk' szolgálattyá- ban ? Hazug ámítok tehát azok, a’ kik az Isten’ törvénnyét illy képtelenségekkel vádo lyák; a’ setétség’ fejedelmének kibéreltt cselédi, a’ kik azt hírlelik, hogy az új testamentomi törvény lehetetlenséget kíván követőitől. ,,óh ti „ minnyájan”, szóll Jeremiás Próféta , „kik elviselhetetlen terheket költetek azon törvény „ellen, mellyet megnem kóstoltatok soha; „ kóstolnátok csak meg, megesmérnétek , hogy „édesebb a’ szüz-méh’ lépénél, drágább a’Ki- „ rályok’ homlokán függő gyönyöknél ; tisztább „a’ vertt aranynál.” Valóban a’ Te törvényed— 2J9 —

17 *