Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

és öltözet’ szükségei is megadattatnak : bizonyos ö az Istennek tulajdon ígéretéből (Mát. 6: v. 33). Ime a’ vizeknek folyása. Hogy ha csupa egy ital hideg vizet nyújtaná is a’ szóm- júsnak, einem veszti jutalmát: bizonyos Rris- tus’ vallásából (Mát. 10: v. 42). Ime a’gyümölcs’ megadattatása. Hogy minden ínségéből kimentetik az őtet erósíttö Isten által: bizonyos sz. Pál szavaiból (Filip. 4* v* i3.) Ime a’ levél, melly einem hüll. Az üldözés elége- dését le nem ronthattya , a’ szivének szegezett fegyver, a’ halálnak pallosa , kilátását egy boldogabb sorsra semmivé nem teheti. ,,Mivel minden a' mit cselekszik, szerencsésíttetik.” Az Isten' törvénnyé’ gyakorlásának tehát boldogság a’ jutalma.

De ez a' ti ellenvetéstek : ezen Isten’ törvénnyé megtartásának gyümölcsit miért nem érezzük mi is magunkban? Megvallom bátran ennek okát, ha szinte becsületünkre nem válik is. Azért szedjük mi olly szűkön ezen gyümölcsöket, mivel ezak csak azoknak tulajdoni, kik azt egészen megtartyák. Nem elég, semmiképp’se elég, csak az idegen Amaleki- tákat feláldozni mint Saul, csak a’ gyülöltt Filisteusokat üldözni mint Sámson; csupán az ízetlenkedés’ tárgyán Ismaelen adni-ki mint Abrahám : hanem ezen fellyűl szükség a’ törvény’ telyesítésére feláldozni, ha kívántatik, Isákot is, ki legközelebb fekszik szívünkön, kerülni Dalilának puha öleit is, kit szeretünk; feláldozni Agágot is minden kincseivel , és gazdagságival , ’s megbékülni Dáviddal.— Mi közönségesen engedünk az Isteni törvénynek abban , a'mi gyengeségünkkel, és természetünkkel ellenkezik , de a' miben vásott erkölcsünket, ’s rósz Szokásunkat leczkézi , azt süketet*