Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

— 2.39 —

szereznek magoknak : az indúlattyaik szerént é- 3d emberek pedig, kedvüket töJtvén , mindéiig egésségük , szerencséjük , és életük’ veszedelmében forognak. — Sót mik is mind’ ezen ■világi javak, és gyünyüruségek egyebek, lia nem a’ halálnak díjjá; ezeken, mint némelly igen kelendő pénzen , vesz-meg minket a’ hálái. Van-e egyetlen egy küztök , mellyel a’rothadástól magunkat megválthatnánk ? ! Tehát a’ iní felséges rendeltetésünk mindezekben nem helyheztethetett. —Egyetlen egyet tudok én, a' melly ezen múlandóság, és hívságok a- lá vettetve nincsen ; ez a’ mi belső emberünk , a’ Lélek. Ügy vagyon. Ö hasonló egy szigethez e' múlandók’ tengerében. Valaki annak kebelében rejtezkedik , e’háborús világ'szél vészeit , az egymást üldüzö hullámoknak daga- natít, — bátran nézi. Ott ennek tartomán- nyában , hova a' mindent megemésztő természet’ hatalma ki nem terjed , bizakodva munkállya ö tágos mezeit; ott csüggedés nélkül visgállya életének titkait, tulajdonít, és a’t. FeltaJáüya abban új életét, mellynek e’ világi csak fundamentoma , s kevély bizodalom- mal mondhattya e’ földnek : ,, nem vagyok e- gészen a’ tied ! “ —

Valóban , ha valami isteni van a' nap a- Jatt , nem a’ lélek-e az? 'S ha nincs az ember csupán a' végre itt, hogy a’ testi örümük és fájdalmak' vesztegetése alatt egyiktől a’ másikhoz tántorogjon; hogy másokat zaklasson, ’s másoktól zaklattassék ; hogy csupa hamis fénnyel vakíttassék ; hogy hívságos gondjai alatt oszűllyon-meg , nyavalyái és terhei alatt elgür* Lúliyün, és illy remek munka időnek előtte porrá légyen; végre füvekké válván, oktalan Állatok’ eledeléül szolgállyon, ’sa’t. nem ezen