Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

hivatallal való megkínálását elfogadja , ’s a' t. hol itt az a' haszon, és kellemetesség, melly őket e' jeles cselekedetekre bírja önnön magától-is ?

Arra nézve se lehet olly igen építeni a’ természeti erkölcsiségen , mintha az magában- is ki pótolná azon hézagokat, meilyeket a' polgári törvények hagynak magok után: mivel az ezerféle színt, értelmet, és kifogást szenved. A Ösvény a' gazdaságnak, és takarékosságnak színe alatt vonnya-megalamisnáját a’ szü- kölködötöl; az érzéketlen azon szín alatt tudja ki hajlékából el -nyomorodott cselédjét, mivel maga volt oka nyavaláiának. A’ nyughatatlan polgár elhiteti magával, hogy csupa igazságszeretetbői , a’ tökéletesség és köz jó e- ránt való buzgóságból, pattog hazájának Con- stilutiója és hibás igazgatása ellen ; sa't. Szóval a’ természeti erkölcs olly Proteus, melly annyi színre változandó, hányán vagyunk, hányféle temperamentummal, és gondolkodás’ módjával bírunk.

Egy olly országban , hol a’ bujálkodás és fény-üzés erős lábra kapott, éppen lehetetlen az erkölcsiséget a’ polgári kötelességek’ eszkö- zivé tenni. Ott az igazságnak gyámola, és pártfogója komor erkölcsű vakbuzgó : Arisztides Athénében; a’ tisztességnek, mértékletességnek, és józanságnak keresője , olly erkölcs-gu- nyoló, unalmas mester, ki csudáltatik minden szófogadás nélkül: Cátó Romában ; ellenben egy hazai igazgatás’ héjánosságit piszkáló; a’ rendek’ és állapotok’ köztt irígykedést szerző polgár, az igaz hazafi: Grachus a’ nyughatatlan nép' szemei előtt.

A’ hazai kötelességek’ fundamentomának bizonyosnak, változhatatlannak , közösnek,

— 231 —