Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

— 224

’s védelmezvén, szüntelen gyülöjségre ’s nyug- hatatlanságra hozattatnának. Néha a’ gonoszság csak a’ szándékban és igyekezetben áll; ’s ki annak tanúja egyéb az Isten ? A’ vétkesnek hogy méltán lakollyon törvényszegéséért, roszra hajlandóságát - is , értelmének belátását, akarattyának átolkodását, és a' minden- némü károkat, mellyek abból következtek, •vagy következhetnek üdÖvel, szükség volna számba venni: s kitol telhetik ez ki? Magok a’tisztviselők nem részesek-e mindennemű emberi gyarlóságokban ? Ha pedig a’ tilalomnak elégséges fenyítéke nincsen , meg-szün az törvényes lenni. A’ ki könnyen kiforgathattya magát birájinak kezeiből, az vakmerőségre; a’ ki érdeme felett szenved, az pártoskodásra fakad;^ egy megromlott 's el - erköltstelenedett népen bizonyos az is, hogy keveset fog a’ fenyíték ; és a’ törvény nem szülője a’ lelki jóságnak, az is nyilván való. így ismét a' törvény sokakat nem tilalmazhat. Tehát mivel csak a’ keresztény Religyió porancsol sok leghasznosabb dolgokat, mellyeket a’polgári törvény nem parancsol , nem is parancsolhat; az is tiltmeg számos vétkeket, mellyeket ez nem tilt, nem-is tilthat: tehát a’ R. Religiót a'legjobb polgári törvények mellett is, önnön boldogságunk szükségessé teszi.

De minden polgári törvények mellett- is szükséges a’ Religyió a' mi bátorságunkra - is. Nyomós és megfontolásra méltó dolog az, hogy a’legjobb törvényeknek is a’ Religyió nélkül nincs elég foganattyok. Senki se lesz eggy- szerre gonoszszá; némelly vágyódások szokták elsőben a' szívben magokat megfészkelni, ebből ,