Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

természeti boldogaágunkra erőtlenek, a" ter- mészetfolöttvalókra pedig elégtelenek : ugyan mire nézve bízhattvuk-el magunkat? Miuémü saját ereitekben büszkélkedhettek józan atyámfiái! Se a’ koronáknak gyémánti, se a' bíbornak fénnyé, se a'földi nagyságnak tündérsá- ge einem födhetik e’ magunktól jótehetetlenségünket. Ezen természeti romlottságunkra nézve legyünk tehát mi józanok ; alázzuk-meg magunkat; esmérjük - meg a’ fellyebbvaló segedelemnek hasznát, szükségét, hogy méltók lehessünk az Istennek hiánosságunkat kipótoló irgalmasságára , melly csak azoknak igérte- tett, kik alázatos szívnek. Amen.

VÍZ KERESZT UTÁN hatodik Vasárnapra.

Hasonló mennyeknek országa a' mustármaghoz , mellyet vénén az ember elvete az ö íöldébe ,* melly kisebb ugyan minden magoknál. mikor pedig felnő, nagyobb minden füveknél, es fává lészen , úgy hogy az égi madarak eljönnek, és az ő ágain laknak. Máté i3. v. 3i.

M.

XtAi ez a mennyeknek országa , mellyröl a’ mai evangélium szóll, a’ Sz. írás' értelme, a’ Sz. Atyák’ vallása, 's a’ magyarázók' fejtegetése szerént egyéb , hanem a' mi keresztény