Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

avval, hogy a’ fának ételre jóságához, szemre szépségéhez, és tekintetre gyönyörűségéhez e’ hamis ámítást is toldotta , „ hogy semmiképp’nem halnának-meg; hogy valamelly napon esznek arról, megnyílnak szemeik , és lesznek mint az Isten,’s jót és gonoszt tudók:“ igen fel izgatá ; szerfelettes erőre kapatá : veiének annak gyümölcséből, és evének az Istennek nyilvánvaló parancsolattya ellen. Oh szörnyű, óh iszonyú törvényszegés!

Ez valóban első Szülőinktől igen törvénytelen, gonosz cselekedet voltt: mivel az Isten nek tudvántudva lévő garancsolajtyát, az Isteni malasztok’ kész segedelmének ellenére, hágták által; azon mivoltos állapottyaikkal , mellyekben az Istenhez, mint Teremtőjökhez, ’s jótévőjökhez képest voltak , ellenkeztenek. Lehetetlen volt az Istennek , ki határozatlan szentségére nézve minden erkölcstelenséget kárhoztatni tartozik, eme elannyira kedvében tartott,’s még is engedetlen emberekben többe ked ve-telenie. Elveszték tehát az első emberek az Istennek bennek való kedvteleset, elveszték malasztyait, különös segedelmeit, mel- lyekkel á természeti rendeltetésökre ’s üdvösségükre nézve megajándékoztattak ; az Istennel való társalkodássoknak vége lett; azö különös jóvoltából származott ész alá vettetése az érzékiségnek megszűnt; ezen méregszerú étek’, a’ testi kívánságokat, ösztönöket olly igen felzúdította , hogy az ész többé nem bírhatott velők ; az érzéki tehetségek nemcsak nem hódoltak az észnek mint eddig, az Istennek termé- szetfelettvaló rnalasztyából; nem csak jóra hajlók nem voltak többé mint természeti álla- pottyokban ; hanem arányoktól el is ütöttek, az ész ellen felzendültek; így vetemedtek az ér