Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

gzoktak inkább nagyobb fénnyel -villogni ; úgy ennek is az üldözések’ szomorú fellegi köztt tetszett-ki leginkább fénnyé. Azon viszontagságok' szélvészi, mellyek hegyek gyanánt to- lonkodtak ellene , nem hogy elsiilleszthették volna , hanem inkább rendeléséből, olly magasra emelek, honnét kinekinek könnyebben szemébe tűnhessék. —

Azok , kik az Isteni gondviselés ellene pártoskodnak , azon egyesülést rebesgetik , melly szerént minden emberi cselekedetnek bizonyos következései vannak. Igaztaz, hogy van nyilván egy olly egyesülés e’ világban , mellyhez Jiéuest rendszerént az emberi cselekedeteknek következéseik vaunak : az Isteni bölcseség magával hozta nem egy okból annak béhelyhezte- tését. Hogy’ állana fenn a’ jó rend , és tökél- letesség e’ világban, ha az oknak munkája bizonyos nem volna ? Mi haszna volnának a’ teremtményekben a’ tehetségek , az észszel , és szabadsággal díszes emberekben olly jeles tulajdonságok, ha erejüknek semmi foganattyát nem vehetnék; ha iparkodássoknak gyümölcse a’ reménységen kívül esnék ? De lehet-e azonban nagyobb képtelenség , mint innét ama legfőbb Valóságnak , ki ezen egyesülést szerzetté, mindenható, és szabad uralkodását tagadni merni? Ez által úgy lekötötte-e hatalmát , hogy az emberek o nála nélkül is boldogulhassanak ? Kogy az emberek kénnyökre mindent felforgathassanak ? Nem tartotta-e fenn magának ahatalmat, hogy az emberek’ szabadakarat- tyát, vagya’ természet’ törvényit, és a' természet’ törvénnyinek folyamattyát, bölcsesége szerént intézhesse ; hogy a’ gonoszszak' szabados portázását megakadályoztathassa; hogy a’ jámborok’ érdemeit áldásával jutalmazhassa,