Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

tökélletes a’ ti mennyei Atyátok u (Mát. 5: f. 4Ő). Ha, a’ kik a' küszködésben tusakodnak , mindenektől megtartóztattyák magokat, csak hogy elnyerjék a’ rothadandó koronát (1 Kór. q; v. 35.) : roszszúl gondolkodik-e tehát az Isten rólatok , ha azon terhektől megkérnél, mel- lyek csak hátramaradást szereznének pályafutástokban. Az Isten egy józan Király, ki alattvalóinak javát hordozza szüntelen szemei előtt. Panaszolkodtok, hogy nagyobb hivatalok’ és rangokban nem mutathattyátok-ki tehetségte- ket ; pedig igazságtalanul : minden hivatalban szert tehetni a’ méltóságra és nagyságra; azon polezra, mellyre ásítoztok , vagy ti nem volnátok illendők, vagy más nem volna elégséges azon tisztre , mellybe most ti állótok : mind a’ két ízben vesztene a’köz nagyobb jó. Az Isten egy igaz király, ki a’ köz nagyobb jóra is vigyáz. Panaszolkodtok életeteknek némelly viszontagságin ; pedig igazságtalanul : az egyes története életeteknek, csak egyetlen szeme a’ ti sorsotok lánczának , melly ha viszszásnak tetszik is néktek magánosán, vagy az elmúltakhoz képest, de igen egybe illik annak egész- szével ,* és igen hasznos , sőt szükséges, jövendő állapottokra nézve. Az Isten egy bölcs Király , ki mindétig egy egész planum szerént dolgozik. Panaszolkodtok, hogy igen kevés részt vettetek a’ boldogságban , mellyre just tartatok ; pedig igazságtalanul: a’ ti rendeltetéstek nincs ezen élet’ nehány napjaiban elvégezve, hanem kifut az az örökség’utolsó pontyáig. Ha ez életben csekély érdemetek’ jutái mát egészen vennétek ti is: mi helyes reménységtök hátrálna az örökkévaló jutalmakra? Az Isten örökös Király, tartozik létetek’legnagyobb darabjára, az örökségre, ügyelni. Panaszolkodtok, hogy

— 197 —