Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

szenvedő atyánkfia! Az Isten tudja minden szenvedésemet!! Csak egy sóhajtást se ejtek- ki , melly az ö könnyörűíő szívét ne érdekel- ]ye ; az ő szemei egyes tanúi azon könnyeim­nek , melJyek szemeimből lopva potyognak ! Bár minémü légyen a’ mi ínségünk , de valóban igen alkalmatos ez a" bizonyság annak enyhí­tésére. II, Az Isten véghetetlen bölcs, soha ei­nem hibázhattya az ő czéllyát (Jób, XII; l3, ’s XXVIII: 23.) Az emberek a’ mit tudnak is, többnyire nem tudják használni tulajdon, czéllyokra; vagy önnön gyönyörűségükre, és felebarátik’ sérelmére, vagy önnön hasznokra , és a’ közjónak kárára fordíttyák azt. Az Isten mindeneket tulajdon czéllyokra , és jó végökre tud és szók használni , úgy hogy az igazság­gal legszorosabban meg * egyezzenek. Lehet-e bölcsebb rendelést gondolni , mint az Álla­potok' és vagyonoknak külömbségét? Ebben valóban , —a’ miben néhány szelesek, és rósz szívüek megütköznek, — igen különös mér­tékben tündöklik - ki az Isten’bölcsessége. Ha minnyájan akár gazdagok , akár szegények vol­nánk , mind a’ két esetben élet nélkül sinlőd- nék az emberiség’ nagy teste. Ha minnyájan gazdagok volnánk : mi se munkálkodnánk,mást se kapnánk, kivel éllyünk szolgálatunkra. Ha minnyájan szűkölködnénk : ismét viszszaietsze- nék a’ munka az ó gyümölcstelensége miatt; 's nem volna gyámolitója a’ szorultaknak , és fogyatkozóknak. Ha az állapotok’ külömbsége nem volna: nem volna többé egymástól füg­gés ; e’ magános tagok soha egy egészszé hasz­nos végekre nem egyesülhetnének ; kioltatnék az iparkodásnak és vetélkedésnek tüze ; vagy­is a* mint Sz. Pál kifejezi (1 Kór. i2y: főnél­— 194 —

Next

/
Thumbnails
Contents