Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

— —

melly ennél józanabb ? hol az a' szerzemény, ynelly ennél igazságosabb volna? Miben, ’s jnellyik rendelésének mondhatni ellent? Emberi nemünknek valóságos ellensége az, a’ ki azt üldözi ; kivánságinak nyornorúltt rabja , a’ ki azt megveti: mert tudós Szálvián* mondása szerént, azért pártoskodik ó a’ törvény ellen, mivel rendetlen erkölcsétrendbe szedetni nem akarja. — A’ mi engemet illet örömmel hódolok én azon törvénynek , mellynek bölcsességét és igazságát nem tagadhatom. Azokból, mellyeket nyilván látok , ki - hozom én, hogy ama’ véghetetlen bölcs Mester azokat-is jól rendelte, mellyeket előttem rejtve tart. — Hogy a mi erkölcstörvényünk valóban tökéi* letes Isteni, kitetszik leghathatósabb indító okaiból-is a’ második részben.

A’ tapasztalás bizonyíttya , hogy csupán a’ törvény, parancsolat, és tilalom egy szabad embert arra nem bírhatnak, hogy jó erkölcsű légyen. A’ sanyarú reá - parancsolás, fe- nyegetödzés, és büntetés által talán arra bírhatni valakit, hogy félelemből a’ roszt most az egyszer eine* kövesse, s engedjen a’ parancsolatnak, de azért ö szántszándékból jó, a’ miben áll az emberi érdem és méltóság ; és a’ jóra készakartva hajlandó, vagyis erkölcsös, kém lejend. A’ Törvényszerzót , a’ ki e’ szoros fenyítékkel sarkába hág, azért titkon gyűlölheti, és magában a* tilalmasra hajlandó lehet ; ’s mihelyt a’ törvényüldözési előtt megbújhat, egész kedvtöltéssel űzheti vásottságát, Sót néha makacsságból még hajlandóbb-is lehet a’ roszra azért, mivel tilalmas, és szabadságinak e’rendbeli rövidségét megbántódásnah