Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1
Tartalomjegyzék
számlálnám: ezen dicsőség; hogy egy tÖKélje tes erkölcs-törvényt adjon, csak Jésusnak tartatott fenn. E’ felséges munkának nem annyira ábrázattyát, mint árnyékát terjesztem én a ti szemeitek elejbe: mert hol az a’ Mester, hol az az ecset, melly azt rövideden leírhassa, a’ mi az evangeliomokban olly remek képp’ elejbénk van festve? ! Az Ő fundamentumánál kezdjünk hozzá. Az egész embert minden gyökerével, ágával, gyümölcsével ; az az minden erejével, tehetségével, és tetteivel az Istenhez intézi az; hogy oda czélozzon mindenével, a’ honnét szármo- zott. Eggy tiszta szeretet’ Jánczával szoríttya az Istenhez az embert. Mivel az Isten az atyai névben leginkább gyönyörködik , azért a’ fiúi szeretetet parancsollya az nevezetesen ; 's csak annyira hagyja helyben, hogy félje ötét, mennyire gyarlóságát kémélli, és ez által, mint egy grádics által, arra kívánja léptetni, hogy szeresse - is őtet. Minekutánna mindent elkövetett , hogy az embert az Istennel eggyesíttse, hogy csupa hajlandóságból álló ne légyen érzékenysége , azt is kívánja, hogy minden tettével Ötét tisztellye , ’s dicsőítse: hogy csalhatatlan szavának hitelt adjon , felsége alá vesse magát, jóságába bizzék , igazságától tartson,1 bölcs gondviselésére bocsátkozzék , ’s Ő tőle várja örök boldogságát. Hogy köteles tiszteletünk okos légyen ; tudtunkra adja , hogy a’ szív az első , mellyet az Isten kíván oltárán látni ; hogy se többet, se kevesebbet nem kíván ő mitőlünk egyéb az embert egészen. Azért parancsollya , hogy felzudultt kivánságinkat lecsillapíttsuk , szabad- kényü érzékenységinket meg2abolázzuk : mivel ezek mindannyi álnok eltántorítói a’ józan, észnek. Azon vagyon, hogy mindenkitelhető— 132 —
