Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

időnkben? és gyarlóbbak voltak-e valaha a' hívek , mint mostanában ? A’ segéd eszközök többről többek, ’s a' tunyaság nőttön no ,* soha több intézetek nem tétettek a’ jobbúlásra, és soha romlottabb nem volt a’ világ; az Isten’ igéje soha jobban nem hirdettetett, ’ssoha haszontalanabból se mint a’ rní időnkben. A'Jé- sus Kristus'hite, úgy látszik, búcsúzik tőlünk jnegvettetvén, és azon új tartományokba költözködik , hol még a’ józan ész, és egyenes szív a’ testiség által fogva nern tartatik. Nem félhetünk-e méltán, hogy az Isten’ országa elvétetik tőlünk is mint a’ Zsidóktól , és a’ gyümölcsöt hozó nemzeteknek adattatik által (Mát. 2«.* v. 41.)?! ’S ezen szerencsétlenségnek mi is lesz az oka ? egyéb: mert mi az Isten’ ma- lasztja iránt túnyák vagyunk, ok pedig híven munkálkodtak azzal eggyütt: ez tette hitöhet élővé : ez tette állhatatossá is; kitetszik a’ má* sodik részből.

Folytassuk visgálódásunkat, és lássuk, hogy viselték útközben magokat. Mindenekelőtt minden gyanú és világ’ Ítélete fölé emel- kedtek ók. Ezen kereszténység’ zsengéinek, a* pogány nemzetek közül , se volt nyilván kü- lömb sorsok , mint egyéb keresztényeknek. A' mocskos emberi nyelv ő beléjek is kapczásko- dott; őket is megszóllotta , rágalmazta a’ gonosz világ. Hányán tartották Őket jöttment csavargó embereknek? Hányán kissebbítették őket azzal , hogy mivel hivataljok’ kötelességit kerülik, azért hányódnak ide ’s tova? Hányán Ítélték őket csábítóknak, liitegetöknek , kik megnem elégedvén saját népükkel , mások a- lattvalóit szándékoskodnak elidegeníteni Feje-