Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1
Tartalomjegyzék
— log — nezve?! Igen jól illik az Istennek tulajdonságaihoz is. Ri telvén az Istentől, hos;y velünk közösködjék, és rejtek igazságit véghetetlen világossága által közöllye: nincs-e jussa, 's hatalma annak kívánására, hogy keskeny határú értelmünket az ő véghetetlen értelmének alája vessük , és szavainak higygyünk ? nem volna-e ez képtelenség, hogy csak úgy légyen az ö Ítélete igaz, ha a'mi eszünk azt helybe hagy- gya ? ! Igen megfelel az emberi szükségeinknek is Mert vándorlásunkban nincs nekünk vetekedő , bizonytalan útmutatóra szükségünk, hanem bizonyosra, csalhatatlanra, Istenire. Az okoskodás’ úttya késedelmes , munkás , és veszedelmes; az ész tárgyától távúi esik, töretlen az ösvény , mellyen jár, és ezer az alkalmatosság eltévedésére ; mivel Lallasztást, és veszedelmet nem szenvedő dolog forog fenn : tehát szükséges nekünk az Isteni hit, melly könnyen , idején , és minden veszedelem nélkül bizonyosokká tegyenininket mindenekről. Miné- mü kifogást tehetni, hitünk’ bizonysága ellen ? mondám. — Melly igen álmélkodom tehát én azon, hogy vannak mégis olly testi emberek, gonosz indúlattyaik’ rabjai, kik azt-is,a’ mit nem tndnak , káromolnak, kétszeresen halálfiai: (Júd. v. 10.) a’ kik a’ mi hitünkből csúfot űznek, és készebbek csalfa eszeknek hinni, mint a’ csalhatatlan Istennek. — Vakmerő felfuval- kodott emberek! ,,Tehát csak ti vagytok-e em- ,, berek? és veletek bal-e meg a' bölcsesség? ,, Másnak-is nincs-e szíve; mások alábbvalók- ,, e nálatoknál; mert a’ mit ti tudtok, kinem ,, tudja?“ (Jób. 12. v. í.) Ti kik eszetekben úgy bíztok ; ide vele: fejtsétek-meg nekünk a’ természet titkait ; akár mellyek fejünk felett forganak , akár mellyek lábunk alatt vannak.
