Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

csösúlésre, üdvösségem’ munkájára?! Talán találkozik közöttünk olly is, ki egész életében egy napot, harminc-z esztendők által egy órát, múltt esztendőben egy minútát se fordított i- gazán lelke' üdvösségére. ,, INem gondollyák- ,, meg elmésekben , se nem veszik eszekbe, se nem értik“ úgymond a'Próféta.

Ennyire csak ugyan nem jutottunk , mondatok Ti ; egy sincs közzulünk, ki legalább üdvözúlni nem akarna. De meggondoltátok-e azt is magatokban, minémü légyen ez a’ közönséges akarás ? Igaz-e, valóságos-e , ollyan-e, miilyent örök üdvösségünk érdemel ? Sz. Jakab közönséges levelében emlékezik egy emberről, ki a' tükörbe tekintvén észre vévé képe mocskait. De hamar elfordulván, megfeletkezett ismét azokról. Illyenek többnyire a’ mi üdvö- zülni akaróink is. A’ Bölcs szóll egy más emberről is , kinek szántóföldjét a’ gaz felverte vala. Látván , sopánkodék ; no , úgymond, itt bizony keveset aratok. Ezzel fordult, és haza ment. Illyenek a’ mi üdvözúlni akaróink ismét. Rristus Urunk pedig példázódik egy házigazdáról, ki építeni akar vala, de előre hozzá nem készült, előre fel se vetette magában, mi ’s mennyi kivántassék az épületre. Ez szomorú példázattya a' mi üdvözölni akaróinknak ismét.

Ha Ő nekik hiszünk, ők ugyan üdvözúlni akarnak: de még semmi lépéseket se tettek e‘ végre ; szándékoskodnak , kívánkoznak : de még hozzá nem fogtak; utánna vannak, de semmi előmenetel nélkül; azaz: akarnak is, nem is. Legfellyebb úgy akarnak mint az álmodozók, nemiévén látattyok. Az az: min- nyájan üdvösségre czéloznak ; de rajta is lenni , az erkölcsösuléshez is nyúlni : ez kevesek dolga. Az az: kiki akarna üdvözúlni, de átal-98-