Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

t. e’f. Ezekre nézve a’ tanakodó ész ismét ezekre fakad: ki vetett fundamentomot e’ földnek? ki rendelte-el annak mértékét? vagy ki vont azon sinórmértéket? ki rekeszté-be a’tengert ajtókkal, mikor kiüt vala mint a’ méhéböl kijövő ? ki adá a’ felhőt ruházatúi neki , ’s homállyal, mintegy pólával, ki takará-bé? ki vetett zárt neki mondván : eddig jöjj , ’s tovább ne menny; itt rontsdmeg a’ te feldaga- dott habjaidat?! (Job. 8.) ki mondá a' holtt maszszának: érezz ; a’ világoknak: függjetek szabadon ? ki alkotta a’ havasokat olly meredeken , hogy bérczeikre a’ villám se csaphasson fel ? ki nyitotta a’ hegyek’ tetején ama forrásokat , mellyekböl szá- zodok - olta áldás és bovelkedés árad a’ tartományokra 7 ki vetette-bé a’ föld’ méhét számtalan, elenyészhetetlen magokkal, mellyekböl a’ nem-létei’ uttya által naponként új teremmények származnak'* (Apóst. cs. l/j, 16.) Ki adta a’ holt testeknek ama mozog- hatást , és másokat is megmozdíthatást, melly a’ legnagyobb Bölcsnek is titok? Ki szabta-ki a’ mozdulásnak törvénnyeit, mellyeket mive- letökbol ugyan esmérünk, de okaikból meg- nem sajdíthattunk mind eddig? Ki szedte illy egyarányosságba e’ mindenség’ számtalan részecskéit, hogy az s noha részei minden pil- lantatban változnak, ugyan az megmarad,és állhatatos rendben fenn áll? A’ vak eset, a’ csupa talán, illy rendes, bizonyos végekre alkalmatos világot olly kévésé seperhet önként öszve, melly kévésé formálhatnak a’ csupa görbe vonások egy egyenes ábrázolatot. Hogy’hogy? Illy állandó rendet, és a’ dolgok közöttvaló telyes megegyezést , mellyek- nek ugyan egygyenként más más czéllyok