Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

íródtak; vágj a’ Kézírásnak Pergam.en darabjait nem jól szedte öszsze. ***

4. A’ Leíró hibázott az ítélettételbenn. p. o. vagy Grammatika ellen való hibát gondolt lenni a’ Textusbann; azért igazította, vagy, jó tzélból változtatta, vagy liozzávetéssel segített a’ Textusonn; vagy a’ Parallelus helyek szerént, vagy az előtte esmeretes Ekklé’siai fordítás szerént változtatta azt. ****

5. Tegyük fel azt is, hogy kész akarva változtatták meg az Eredeti Exempláro- kat, a’ magok hasznokra vagy vélekedéseikre nézve, mind az Orthodoxusok, mind a1 Heterodoxusok, vagy Haereticusok. A’ mi ezeket nézi: vádolták az Orthodoxusok a’ JMarczionitúkat, Valentinianus ok at, Lu- cianust, Taeianust, a’ Manicheusokat, ylria- nusokat, Macedoniánusokat, JSestoriánuso- kát. Inkább lehetne talán az Orthodoxusok- tól tartanunk; mert azoknak a’ kezéből vettük a’ Textusunkat; hanem hogy ezekre nézve is nyugodt elmével légyünk, erre ezek az okok indíthatnak bennünket: 1. azok a’ helyek, melyek a’ fennt forgó és kérdés alatt lévő matériákba változást szenvedhet, tek volna, részszerént mind egygyik, rész szerént legalább a7 jobb Kézírásokbann , mind épségbenn vágynak. 2. Az Eretnekektől is tartottak, a’ kik ezt a7 megváltoztatást nékik bizonyosann szemekre vetették volna. 3. A7 Leírók, kivált a’ Deák JLkklé’siákbann , nem sokat gondoltak azzal, hogy miről vetélkednek a7 Tudósok, leírták azok a7 Textust, vagy a7 mint találták.

4. Végezetre, az Ekklé’siáknak egymástól való távol létek, a7 sokféle fordítások miatt

Külömbözö Olvasásiról. 63