Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

Cánonj áról.

4j>

volt meg az Új Testamentomi Canon a* Trajanus ideje előtt. A’ 4 Evaugyéliom 99- dik vagy 100-dik esztendőbenn szedődött öszsze, az A’siai és a’ Római Ekklé’sták- bann; az egész Canon pedig Trajanus után, kivaliképpenn a1 Római Püspökök által ké- szítődött. — Basnage, az Ekklésiai Histó- riajabanu 364 dik esztendőre teszi, midőnn Laodicaeabann Gyűlés tart atott. Buddaeus, Pfajf, és Stosck azzal tartják, hogy nem egyszerre, hanem iassann lassann készítő- dött az Uj Tesiamentom Canonja ’s a’ t. Hogy Origenes előtt mar ezek jóval Ösz- ve szedődtek, abból tetszik meg, mert már az Origenes murikájábann, melyet Eusebius H. E. L. VI. 25. tartott meg, az a’ Catalo- gusa van az Uj Testamentomnak, a1 mely most van; a’ melynek helyes voltát a’ régi Ekkle’siai Tanítók szavaira építette.

§. 24. Nem lévénn tehát ebbenn a’ do- logbann a’ Régieknek nyilvánn való Tanúbizonysága: az Új Testamenlomi Canonnak eredetéről, annak elsőbb viszontagságiról, e’ következő hihető Históriai vélekedéseket, Hy pothesiseket, lehet formálnunk :

1. Egy egy Gyülekezetnél az Apostoloknak tsak az az írása volt meg, mely ahoz kűldődött, még pedig vagy maga az, melyet küldött az Apostol, az Otiginaley vagy pedig egynéhány Tanító kedvéért azokat magok számára is leírathattak. Az- utánn ehez a’ szomszéd vagy egymással estneretes Ekklé’siakba kűldődött Apostoli Írásokat hozzá tehették; sőt a’ tőlök távolabb eső Ekklé’siákét is: ha t. i. azokkal valamely öszvekóttetésbenn voltak. Ezek- ki bői