Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043
Canonj áról. 47 Recognitionum; de itineribus et de morte cruenta Petri. — Epistola Pauli ad Laodicenses. 3-tia ad Thessalonicenses, 3-tia ad Corinthios, ad Philipp, ad Ephes. ad Senec. Senecae ad Paulum, Petri ad Paulum, ad Clementem Romanum ’s a’ t. — Apoc. Petri, Thoniae, Pauli, Stephani. — Költött Liturgiák, Jakabé, Péteré, Jánosé, Mátéé, Márké, 12 Apóst. §. 23. Kitsoda szedte öszve az Vj Tcs- tamentomot, mikor, és mimódonn szedődtek együvé annak XXVII Könyvei? ezt kell már meghatározni. Az Üj Testamentomi írások egyenként adódtak ki, azulánn is egyenként íródtak le, vagy közönséges Ekklé’siai, vagy magános haszonra. Hanem már az első Század végétől fogva a’ harmadiknak elejéig kezdtek azok együve is szed 6 u hl: példát vévénn az ilyen Gyűjteményre a’ Keresztyének az 0 Testamentomi Könyvekről. Mert, midőnn a’ Keresztyén Vallás mind jobbann jobbann terjedt, az első Század vége utánn; azombann az Apostolok is, és ezeknek a’ Tanítványi egyik elébb, másik késó'bbenn, megholtak: sokkal inkább olvasódtak, és gyakrabbann is leíródtak az Üj Testamentomi Könyvek. De ki tsinaha mégis akkor ezt a’ Canonica Gyűjteményt? Hintsen róla bizonyos Históriánk, mely homályosság maga néműnéműképpenn mutatja a’ régi eredetét. Az Evangyéliomok Canonját János Evangyélista határozta meg. Mert Eusebius és Photius azt írjak, hogy Jánoshoz öreg korábann hozzávitték a’ 3 Evangyeliomot, melyhez a’ magáét hozzáadta, a több Üj Teí.
