Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

melyek most az Új Testamentombann vágy­nak, említődnek. Augustinus, ki ekkor élt, és Hippoi Praesul vagy Püspök volt, és a’ Carthagói Gyűlésbenn nagy szóllója volt, az új Testa- mentomi Sz. Könyvek meghatározásábann ezeket a’ Regulákat teszi, a) Halgatni kell azoknak az Ekklé’siáknak , melyeket vagy az Apostolok fundáltak, vagy a’ melyek az Apostoloktól Levelet vettek, tanúbizonysá- gira. b) A’ meiy Könyvet minden Ekklé- 3siák béveszuek , azok elébbvalók azoknál, melyeket tsak némelyek vesznek bé. Miért? mert tsak ezek hitelesek. <?) Azokra nézve, melyek felől kétség vau , a’ több rész mel­lett kell állani. dj Ha úgy esue, hogy né­mely Könyveket többenn, másokat pedig nagy tekintetű Tanítók vennének bé: az ilyeneket egyforma tekintetbenn lehet tar­tani; maga mindazáltal Augustinus az Afri­kai Gyűles végzése és Catalogussa mellett maradt, mert elégséges okot látott mind azon Könyvek hitelességére. 2-szor. Rufinus, úgy, a’ mint az Ek- klé’siai Atyák írásiból tanúlta (ita ut ex Patrum monumentis cognovimus) három Classissát tsinált azEkklé’siai Könyveknek.* 1. Classisba tette mind azokat, melyek most az Uj Testamentombann vágynak, és a1 melyekből hitünknek okát veszszük. 2- dik Classisba tette az Ekklé’siaiakat, mel- jeket olvasni lehet a’ Gy ülekezetekbenn, milyenek: Hermásnak Pásztor Könyve, és a’ Péter írasa, meiy elveszett. 3-dik Clas­sis­34 ^ -/íz Üf Testamentomi Könyveknek Lásd Exposit, in Symbol. Apostol.

Next

/
Thumbnails
Contents