Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

vélekedését * adta elő, nem a’magáét; azért nem kell megütközni henne, ha néhutt az írásaiban» ezekkel ellenkező vélekedésekre akarjunk. — Négv Classisokra osztotta tehát Eusebius a’ Keresztyén Ekklé’siai írókat. Első C assisba tette azokat, melyek nem tsak valóságosok voltak; hanem a’ Szent Könyvek Laistromábann is voltak minden Keresztyén Ekklé’siáknál {ív éta- Qmci )• lívenek voltak : a’ 4 Evangyéliom; az Apöstolok cselekedete, a’ Pál Levelei , a’ Péier és János első Levelei, a’ János Mennyei Jelenése. A’ Clemens elsó' Levele, melyet írt a’ Korinthusiakhoz, valóságos munka vélt; de azért nern tette azt az első Classisba, mert nem számlálódon az Üj Testamentomi Írásokhoz. Szent Painak a’ ’Sidókhoz küldött Levelét is ebbe a7 Cías- sisba telte; mert közönséges volt ez a vélekedés Napkeleteon, hogy ez is a7 Pál munkája; bár némeljek még akkor erről kételkedtek is.

A’’ második Classisba tette azokat az írásokat, melyek valóságos Apostoli írások voltak; nagyobb része a’Keresztyén Ekkié- ’siáknak bá is vette: hanem voltak még is oiyaDok egy ne hány arm , kik vagy nem es- merték, vagy bé nem vették {unt Áíyouívct). Ebbe a7 Cóassisba tartoztak a7 Jakab, Jú- tíás, a7 János 2-dik és 3 dik Levelei,

A’ harmadik Classisba tette a’ költött írásokat ( rcöa ) , milyenek Acta Pauli, Pastor Hermae, Apocalypsis Petri,

Epi* ua^aStaiv íKXÁícnus-txw.

co síz Üj Testamentomi Könyveknek