Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043
2$0 Hitre és Erkőltsre tartozó 3. Ha közönséges mondás van, és minden határozás nélkül: o. o. az Isten a’ Jézus által mindeneket idvezít; mondja meg a’ Magyarázó az ilyen közönséges mondásnak erejét, vagy igaz értelmét, és adja eló', hogy kik előtt, mi tzélból mondódott. 4. Ha Históriábann adódik elő a’ Hitre vágy Erkőltsre tartozó Igazság: arra vigyázzon a’ Magyarázó, hogy az együgyű Históriai előadást öszsze ne zavaria a’ Poétái előbeszélléssel. Ha látszik a’ Históriábann a’ tsudálatos történetnek oka, és tzélja, ha a’ Grammatikai és Históriai ok is a’ tsudára vezet: akkor fel kell venni a’ tsudát, és nem kell a’ Történetet tekergetni, vagy a’ környűlállásokat ^ölteni, mely ellen sokann vétettek. 5. Ha az Ö Testamentomi Helyek az Úi Testamentombann felhozódnak : meg kell külömböztetni ereknek Profétziai, Typosos , vagy subtilis esméretre tartozó Jelentésit, a’ tulajdonke'ppenn való Jelentésektől. Minden O Testamentomi Profétzia bizonyos Allegóriák és Parabolák közzé van foglalva: melynek oka az Isten akaratja, mely szerént akarta azt közönségessé tenni, és végre hajtani, a1 mit végzett az emberi nemzetnek, a’ Jézus által lejendő boldogsága felől. Ezt a’ nagy dolgot sok és kü- lömbféle útakonn akarta kijelenteni, és végre vinni sok készületek utánn. Azért először nem ígért egyebet, hanem tsak embert, a’ ki által leszsz a’ boldogság, (az aszszooynak magvát.) Azutánn ez a’ Személy, és az általa megnyerendő boldogság, sokféle nevek, és külömbkiilombféle dolgok által ábrázoltattak, és festettek le, melyek.
