Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

benn, a’ mint a’Jusbeli Analogia meghatározódik. A’ Jusbann provocálnak az Analógiára* akkor, mikor a1 világos és bizonyos törvényekből, állításokból méghatározódik az, a1 mi homályos. A’ Hitnek Analógiája is áll a’ Vallásnak fo Formulájá- bann, és a’ Sz. Írásnak világos törvényiben«. Ha együvé szedődnek az ilyen világos propositiók: egy az Isten, a' ki teretn~ tett mindeneket, igazgat mindent, ntegjobbít minket tudománnyá által, leszsz a’ tseleke- detekriek megjutalmaztutása, ’j cl t. ezekből telik a’ Vallásnak Formulája. Ezek az állítások együve vétetődvénn, mintegy törvényűi szolgálnak, mely szeréot kell mindent magyarázni, úgyhogy ezzel semmi se ellenkezzen, hanem inkább egyezzen.

A’ régi Keresztyének is megkívánták, hogy a’ Regula Fideire hallgassanak a’ Tanítók: de ez ismét más. Volt t. i. valamely Summája a’ Vallásnak, kivált a’ második Századbeli Tanítóknál, mely nem éppentl az Üj Testamentomi írásokból vevődött, hanem szóval terjesztődött, a’ mellyel éltek a’ Tanítók a’ Catechumenusok oktatásában«, és az Eretnekek megtzáfolásábann. Ezt azutánn elhagyták; nem akarván« a* szájról szájra adott Tudományhoz, hanem a’ Sz. írásbann világosaim és nyilvánn előadatott Ágazatokhoz ragaszkodni. — A’ Róm. XII. 6. előfordul ez a’ szóliás, slna- logia Fidei. Itt az Apostol a1 modest iát ajánlja; A' ki tanít* tanítson a’ maga meggyőződése szeréot; ne tanítson többet, mint taníthat; és hitesse el magával, hogy más még többre mehet , és nagyobb meggyőződése is lehet a’ Vallás ígazsági eránt.

M 2 Hasz*

jinalogia Fidei, 1751