Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

154

Az Új Test. írók

bá a’ Hiperbolával való, és aenigmns szállásokat, és a’ melyek valamely hasonla- tosságonn épülnek: úgy hogy nem halgat- Dak az öszszehasonlításnak részeire, elég- / nek tarfvánn, ha egy punctumnál fogva hasonlíthatják is öszsze a’ dolgokat. E’ mellett, az ilyen szóllásokbann, arra is kell figyelmezni, hogy ki előtt, és mi tzél- ból mondódtak: ne hogy valami módonn sokat vagy keveset ne tulajdonítsunk azoknak. A’ Gnomonokbann, milyenek vágynak a’ Máté és Lukáts Evangyéliomibann, nézni kell a’ beszédnek rövid és kétséges voltát, néha annak aenigmás formáját; nézni kell abbann az elmésséget; végre ezt, hogy azok nintsenek egymáshoz kaptsolva, hanem magokbann állauak : azért a’ fellyebb valók a’ következő' szententziát nem világosíthatják.

Meg kell utoljára jegyezni az Üj Te- stamentomi írásokbann lévő szóllásokról ezt, hogy vágynak azokbann olyanok, melyek közönségesek, vagy mindenik Üj Testamentomi írónál egyformák: vágynak ellenbeon olyanok is, melyek mind egyik írónak írásábann nem találtatnak , hanem tsak egynél, vagy keveseknél.