Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

i4o u4z Üj Test. Ma gyár ázás ár a

4-szer. A’ Magyarázás helyes Regulái, nak, a’ Hermeneuticának, mind arra nézve, hogy tudhassa, mitsoda útonn járjon; mind pedig azért, hogy, ha megkérdődik, okát és fundamentómát tudja adni Magyarázat- jának ; mert, tsupánn tekintetre (Auctori- tásra). építeni, nem helyes, és nem funda- mentomos. — A’ mi pedig a’^szükséges tulajdonságokat nézi, melyeknek meg keil lenni az Üj Testamentom Magyarázójábann: esmérni tanozik, az Igaznak, és a’ Hamisnak megesmertető Jegy eitnem tsak, hanem, mindenféle segítségnek, mely ebbenn a’ munkábanű eló'vevődhetik, hasznát tartozik tudni venni. Ezennkívül, szorossann tartozik valaminek ntánna járni, nem vak- tábann, vagy tsak futtábann nézni a’ dolgot ; egész emberséggel kell vi’sgálni, nem kívántsi módra, azaz, előre feltévénn azt, hogy mit keres: a' Lelkét kell nézni a’ dolognak, vagy, azt, a’ mi abbann valóság, liem a’ tsupa he'jját; szabadonn, és nem a’ maga, sem nem a’ mások vi’sgálódása szerént, jó Lélekkel kell e’ munkábann forgo* lódni. így felelhet meg a’ Magyarázó kötelességének.

§. g. Ezekre a’ Szakaszokra osztom áz Üj Testamentomi Hermeneuticát:

I. SZAKASZ.

ylz Üj Test. Helyek igaz Értelmének feltalálásáról való Régulák. (De sensu locorum inveniendo.)

I. RÉSZ. Régulák, melyek szer ént meg lehet

es mer ni, és megtudni bizony osann az