Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

Tör vén njeiről.

129

■2. Ha két Olvasás van, azt, a’ mely közelebb jár a’ ’Sidó., vagy Syro - Chaldaica nyelv természetéhez, mint a’ tiszta Görög nyelvhez, ennek az Olvasásnak eiebe kell tenni. Mát. V. 4. aJíÁ(p&£, jobb Olv. mint ®/A%'C. v. io. jobb éixoicavvn, mint íAí»íjucffWti' ’Sid. Vili. n. irXmiov jobb mint ttoA/tWj mert ’Sidósabb. (Vigyázni kell Lukats és Pál körűi , kik jobbaun tudlak Görögül, mint a’ többek.)

3. Sok Kézírások, Fordítások, Ekklé- ’siái Tanítók, sokszor tsak egy Olvasást követnek: ilyen eselbenn, a’ sok Tanú tsak egyet tészen. Egy Kézíráshoz, mely igen régenn és nagy gondal íródott, nem kell felettébb ragaszkodni; sem azt, a’ mely hibásaim íródott, vagy későbbenn, vagy a melybe más idegen dolog tsűsztatódott belé, nem kell megutálni.

4. Ha Külörubözó Olvasásra akadunk: annak kell végére járni, melyik Recensió- hoz, vagy regi Kiadáshoz tartozik. Meg kell jegyezni, hogy egy Kézírás sints olyan a’ kezünkbenn, a’ mely tsak egy Recensio szerént volna: a' belső' jelekből, és sok ilyen nemii Kézírásnak megegyezéséből lehet arról ítéletet tenni, hogy hol melyik Recensiót követi a’ Kézírás.

5. A’ mely Olvasás minden Recensiók- bann a’ legjobb Kézírásbann van: áz igaz és régi Olvasás.

6. A’ mely Olvasást a’ régibb Famíliák és jobb Tanúk javallanak, azt a’ többinek elébe kell tenni, (az Alexandriai Familia most jobb a’ Napny úgotinál, majd ez ismét annál. Ha a1 kettő nem egyez: akI ' kor