Ismeretlen szerző: Mária tzellivezér, a'ki a' jámbor bútsújárót mint hív útitársa ... taníttya ... (Mária Tzell, 1830) - 24.289

meg-tarttyák, nem lészen gyónások oiiy hoszas; mint eddig vala.

Tizedik Regula. A’ gyóntató székben mikor a’ lelki Atya fel-nyittva a’táblátskát ne várjanak, meddig meg - szóllitya , hanem kiki leg-ottan vessen magára keresztet, mondván: Kérem a’ lelki Atyát , adjon, nékem szent áldást, hogy' az én bűneimet igazán, ’s tisztán meg - falhassam. Ezután mindgyárt mondja-ki, hogy mikor gyónt utólaszor, és számlállya el5 bűneit rövideádn, minden hiába-valómeséket el-hagyván; mert úgy-is ha a’ lelki Atyának tudni valamit szükséges lészen, maga fogva kérdeni, tsak akkor igazán, és idő vontatás nélkül feleilyenek kérdésére. Végtére fejezze - bé gyónását e’ módon: már többet nem tudok , mind ezeket , ’s mind az el -felejtett bűneimet töredelmes szivemből szánom és bánom, hogy azt a’ véghetetlen jó Istenemet megbántottam : Jogadom. erössen életemnek jobbítását, kérek üdvösségespenitentziát, és fel- áldozást.

Tizenegyedik Regula. Ha valaki tulajdon ájtatosságból generális gyónást akar tenni, az ollyan eleintén az utolsó gyónástól fogva el-követett bűneit gyónnya- meg, és ezek után az előbbi vétkeit - is

# 45 0