Ismeretlen szerző: Mária tzellivezér, a'ki a' jámbor bútsújárót mint hív útitársa ... taníttya ... (Mária Tzell, 1830) - 24.289

És szent malasztyával mint sántzal bé- keritett,

Ki Fiát érettem keresztfán raeg-áldozta, És undok bűnömet szent Terével lemosta ,

EJ jó Istenemet én képtelen el-hadtam,

'S roszsz kivánság után mint esztelen szalattam.

Jaj nékem bűnösnek! ki bűnben meg-avúl- tam,

'S undokságim miatt demár-is nem búsultam.

De most már siratom pirulva,és meg-vallom Képtelenségemet (mint bogy kárát találom)

ElStted Istőnem! Óh! bárkönyhüllatásim Mint tenger szememből folynának, 's zokogásim

A« Ég kerekségét valóban által-hatnák ,

'S fájdalmin szivemet sok részre szag- gatatnák,

Bár minden tagjaim tsupa szivek lennének. És keserűségbe minnyájan merülnének ,

Bár egész véremet könyvekre fordíthatnám, Hogy méltán bűnömet előtted sirathatnám

Nap, hóid, és tsillagok! ha bűnömet láttátok.

Ennek undokságát velem meg-sirassátok.

Hegyek, és kősziklák, völgyek, cs hire*

sorok,

m »39 0