Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

90

púkat, milly méltósággal, erővel és hatalommal ékesítette töl őket vallása terjesztésére, az anyaszentegyház gyarapodására s a hívek üdvére. Emlékezzünk meg gyakran e nagy kegyről ; adjunk hálákat Istennek. De fontoljuk meg egyszersmind, minő tisztelettel tartozunk azoknak, kiket Isten maga fölemelt illy méltóságra, fölékesített illy mennyei erö- vel és hatalommal. Becsüljük azért és tiszteljük őket. Lényünk irántok azon bizalommal, melly őket szolgálatuknak örömmel és buzgósággali végzésére készeknek teszi. Járjunk gyakran tanításaikra, legyünk jelen sz. miséiken, a szentségeknek kiszolgáltatásán és egyéb papi foglalkozáson. Engedjünk lelkipásztori szavoknak, kövessük útmutatásaikat a lelki dolgokban, és ójuk magunkat ollyasmit kívánni tölök. mi az egyházi szertartással vagy azon hűséggel ellenkezik, mit minden pap saját püspökének ígér.

A püspökszentelést, minthogy igen ritkán van alkalom azt láthatni, mellőzzük.

45. §.

Házasság.

Isten maga rendelte paradicsomban a házasságot, midőn két embert — férfit és asszonyt — teremtett. Krisztus Urunk a házosságot szentségi méltóságra emelte s ahoz különös isteni malasztot kapcsolt. Hogy a rendesen kötött házasság szentség; az anyaszentegyház minden időben tanitotta. A görög egyház, ámbár a rómaitól elkülönözte magát, mindig szentségnek tartá mégis a házasságot. Honnan lenne ezen megegyezés, ha mind a két egyház e tanítást nem veszi va- la az apostoloktól s az apostolok Krisztustól?

Ha két személy a házasságban megegyez, bejelentik magokat törvényes lelki pásztoruknál, ki megvizsgálja, nincs-e közüttök valami akadály, melly miatt házasságra nem léphetnének; s kérdés alá veszi keresztény tudományukat, miben, ha hiányt talál, tanitgatja őket, hogy képesek le-